Miközben ezeket a sorokat írom még mindig a könnyeimmel küzdök, mert azt amit ma történt velem, soha nem fogom tudni feldolgozni… A férjem nagyon fiatalon 34 évesen halt meg.
Az anyósom és köztem soha nem volt szoros a kapcsolat, de ettől függetlenül próbáltunk egy látszat kapcsolatot fenntartani.
A fia halála utána megromlott a látszat kapcsolat, de az igazán gusztustalan dolog ezek után következett. Kiderült, hogy a fia ott haldoklott az ő lakásában, és mentő helyett kirabolta.
A volt férjemnek volt egy páncélszekrénye, amiben több millió forint készpénzt, és aranyékszert tartott.
Mit ad Isten, a halála után a Rendőrök már csak a felfeszegetett szekrényt találták meg, teljesen üresen. Anyósom szerint tartozása volt, és azt rendezte belőle. A lényeg csak ezután jött.
Ma ahogy kimentem a temetőbe, hogy megemlékezzek a volt férjemről, a sírkő helyén egy üres földkupacot találtam. Teljesen megsemmisültem, amikor megláttam. Zokogva kerestem meg a temetői gondnokot, és faggattam, hogy mi történt, hol a férjem.
Erre közölte, hogy mivel nem lett kifizetve a sírhely, lejárt ezért kipakolták, és már el is adták másnak. A héten alapozzák, és kerül oda egy másik elhunyt ember fekhelye. Lelkileg összetörtem, egy idegroncs lettem.